Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Cselekményvázlat

 

G. és N. urak

Zsír Balázs olajra lép

cselekményvázlat

s egyben segédanyag a jövőbeni

111 híres fércmű  összeollózásához


 


A szöveg komikus/humoros – vagy annak is szánt – csavargóregény. Továbbá kalandos, gunyoros, groteszk, mint "hírhedett" elődei, például a Gil Blas Le Sage-tól (mely irodalmi hős nevének magyarítása maga a Zsír Balázs név is). A kópétörténetek, pikareszk históriák azon régi vágású fajtájához tartozik, ahol valóban egy naiv-dörzsölt csirkefogó kalandjaival mulattatják a nagyérdeműt. Idővel fogy a naivitás, nő a dörzsöltség. A dolgok alakulásába pedig belejátszik Bahtyin karneválelmélete éppúgy, mint Hamvas Béla Karneváljának képtelen rögvalósága. E karnevalisztikus forgatagot színezi tovább, mázolja el, keni szét kissé Eliade "szent és profán" kettőssége. Az abszurd fejtetőre állított nézőpontjáról, Harmsz eseteiről, Örkény egyperceseiről nem is szólva. (Vagy szólva Apuleius átváltozós Aranyszamaráról és Hasek derék Svejkjéről, Cervantes hősin ütődött Don Quijotéjáról és Rejtő kis-nagy stílű Piszkos Fredjéről, Swift meg Karinthy, no meg Szathmári Sándor Gulliverjeiről. S ott van egy másik szerzőpáros műve, Ilf–Petrovtól a Tizenkét szék is, Osztap Bender strapás svindlijeivel.) Ám az ihlet forrásai még sok helyütt bugyognak, gőzölögnek...

 

zsirikon.jpg

 

Zsír Balázs a Duna mentén született félig magyar, félig (talán) arab lelenc. Mindenhol feltalálja magát, de főként a különböző rendű-rangú csalók, s a szex átvitt és a diliház szó szoros értelemben vett őrültjei közt mozog otthonosan. A cselekmény közvetlenül a rendszerváltás előtti, alatti meg utáni néhány évben bonyolódik, mi több, gubancolódik. G. és N. uraknak, akik egy füst alatt szerzők és mellékszereplők is, csapnivaló véleményük van a korszakról, hisz a jelenbéli figurák közül mindenki szél-, senki-, sőt egyenesen (már bocs, nyájas olvasó) szarházi. Az értékeket és az eszméket kizárólag a történelmi alakok képviselik, például Tinódi vagy Petőfi; róluk szólva a stílus is lábra-szárnyra kaphat.

 

zsirikon.jpg

 

A mű azonban nem a hagyományos kópéregény megszokott formáit ismétli meg. A posztmodern újítások minduntalan meglepik a gyanútlan olvasót. Idősíkok és színterek váltakoznak, a főhős pedig történelmi (lásd feljebb) vagy más írók által kiagyalt szereplőkbe botlik. Zsír Balázs éppúgy összefut a pogánylázadó Vatával, mint Gellért püspökkel. G. és N. urak néha újraírják a történelmet, természetesen a saját szájuk íze szerint. Ennek esik áldozatul honi nagyjaink közül többek közt Dózsa vagy Széchenyi, a „világcelebek” galériájából pedig Napóleon, akivel a címszereplő együtt old kereket a zárt osztályról.

 

zsirikon.jpg

 

A főhős sorsa két eltérő személyiségű, világlátású író fantáziájának – megszerkesztett – szeszélyeit követi. A Zsírral azonosuló elbeszélő (G. úr) egyes szám első személyben, a narrátor (N. úr) egyes szám harmadik személyben mesél. Ez nem csak arra jó, hogy hitelesen különböztesse meg a két – társát utánozva is többé-kevésbé eltérő stílusú – szerző szövegrészeit. Megújított technikájuk tág teret nyit a reflexiónak, magyarán a ki-, a le- és a beszólásnak. G. és N. urak bizony alkalomadtán becsmérlik, jóízűen gyalázzák egymás fejezeteit... (Az általános fonákságok mellett a regényben persze terítékre kerül a politika is. A kiegyensúlyozott ábrázolást az írók különböző szemlélete biztosítja, mely a közös alkotás egyik legfőbb - végül leküzdött - akadálya volt.)

 

  zsirikon.jpg

 

Maga a sztori a főhős születésének, gyermekkorának felidézésével indul, s hamar kiderül, hogy szinte minden tárgyból megbukott a dunaújvárosi gimnáziumban. Ezután világgá megy. Ám az „első szocialista városból” érkező kópét Budapest sem fogadja virágesővel: előbb kiadós verésben részesül, majd elveszti ártatlanságát is (több tekintetben). Munkát vállal Szentendrén, de kirúgják, búnak ereszti a fejét, öngyilkos akar lenni, ám egy Verne-hős kimenti, akinek tanácsára megházasodik. Szélsebesen meg is bánja. Tovább züllik Kecskeméten, majd szökik a katonai behívó elől, s jobb híján remetének áll. Az egyik alföldi faluba vetődve előbb csőszködik, majd összeszűri a levet a gazda mindkét lányával. Újabb veréseknek néz elébe, de inkább nyaka közé szedi a lábát. Az ehhez hasonló pikareszk kalandok közepette megismerkedik valakivel, aki vagy a feltámadt Petőfi, vagy a költő hasonmása, vagy csak a címszereplő fejében kél életre. (Döntse el a kérdést az olvasó, ahogy a többi hasonszőrű figura esetében is.)

 

zsirikon.jpg

 

Később Zsír Balázs megjárja Szegedet, Gyulát és Debrecent, ám mindenhonnan iszkolnia kell. Bűnlajstroma egyre hosszabb: gyújtogatónak, csempésznek, szatírnak kiáltják ki. Végül zárt osztályra kerül, ahol megismerkedik G. és N. urakkal, kik épp a róla készülő regényről vitatkoznak, s észre sem veszik, hogy saját teremtményükkel hozta őket össze a jó, esetleg balszerencse. Napóleon és Széchenyi vállveregető barátságát azonban kiérdemli, az előbbivel föl is húzza a közös nyúlcipőt. Ezt követően több futásban-menekülésben és kisebb-nagyobb elpáholásban részesül még, miként az egy vérbeli pikárónak kijár.

 

zsirikon.jpg

 

A történet csúcs-, avagy mélypontján pedig megismerkedik a vizek Tarzanjával (Hany Istók). A vele való kalandozás és búcsú zárja az eseményeket, ám G. és N. urak már törik kemény fejüket a folytatás(ok)on.