Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kiadói kálváriák

 

Memoár-morzsák G. úr pennájából


G. és N. urak fölkerekednek poklot járni. Nem kerülhetik el teremtményüket a könyvkiadók, melyek – a bőséges mondatesők nyomán – gombamód bújtak ki az ezredvégi magyar földből. Zsír Balázs megjárja Tolnát-Baranyát, de főleg Budapestet. A vidéki kiadóktól nagyobbára válasz sem érkezik. Ha hosszú - bajuszt, szakállt érlelő - várakozás után jön is pár udvarias (vagy kevésbé udvarias) sor, abban sincs köszönet. A szóvirágok szárba, szerzőink pedig az irodalom senkiföldjére szöknek, száműzetnek.

 

zsirfestmeny-klement.jpg


 



A fővárost így már nem merik a postai érintkezés etikettjére bízni, következésképp az őszi szelek és téli havak hatására nyakukba veszik előbb sáljaikat, aztán Pestet. No persze, Buda se maradhat ki a jóból (rosszból?), mert ott – reményeik szerint – talán több a nagyot álmodó kiadó. Személyes varázsukban kevésbé bíznak, szamárfüles kéziratukban annál inkább. Bizodalmuk fordított arányban fogy a megtett méterekkel, elhagyott utcasarkokkal, bezáruló kapukkal-ajtókkal. Ám ők talpalnak rendületlenül. Aztán megrendülnek, de még ekkor sem adják fel. Végül természetesen föl kell adniuk…

zsirfestmeny-klement.jpg

 

 

 

A legtöbb helyen kedvesen vagy kedvetlenül lepöccintik őket. Értetlenségbe botlanak, mindazonáltal megőrzik egyensúlyukat, s nem vágódnak hasra senki előtt. Van, ahol nem világos, miért körmölnek regényt olyanok, akik még nem szereztek nevet az írók belterjes céhében. Másutt fergetegesnek vélik ugyan a sztorit, ám sajnos pont nem fér bele a kiadó ötéves tervébe vagy - túl markáns - profiljába. Bár Zsír Balázs korántsem ló, a (kétbal)lába mindig kilóg.

zsirfestmeny-klement.jpg


 



Végezetül egy könyvműhely mégis kötélnek áll. Írástudó tollforgatók művének nevezi a regényt a szerkesztő, és maga az igazgató is megjelenik egy parolára. Már hajszál híján aláírják a szerződést is, csak épp nem találnak megfelelő formanyomtatványt. Későre is jár, majd holnap kitöltenek egyet, mondják. Szívélyes búcsú; G. és N. urakkal madarat lehet fogatni – másnap délig. Aztán hideg zuhany. Mielőtt nekiindulnának, egyiküknél csörren a telefon: a kiadó visszakozik. Az indoklásról "ordít", hogy sebtiben, hajánál fogva rángatták elő. Vajon ha előző délután meglelik a nyomtatványt, kitöltik, s ők aláfirkantják valódi és álnevüket, minden másképp alakul? Aligha. A mondvacsinált ürügy romba dönti légváraikat - a kálvária folytatódik. Pest Golgotává, Buda Canossává válik számukra (avagy fordítva, tetszés szerint).

zsirfestmeny-klement.jpg


 



Telnek a hetek, hónapok, esztendők, beköszönt az új évezred. Másik könyvkiadó lát fantáziát a sok viszontagságot megélt szövegben, s nemcsak pályáznak rá pénzt az NKA-nál, hanem csodák csodájára kapnak is. Ekkor váratlanul csütörtököt mondanak (azaz csődöt jelentenek), s lehúzzák a redőnyt. G. és N. urak pedig összehúzzák magukat, hősükbe és saját irodalmi munkásságukba vetett hitük a mélyponton. Kiderül azonban, hogy az egyszer már elnyert pályázati pénzt másik kiadó is felhasználhatja, ha idejekorán lép. Szélsebes telefonálás kezdődik, s a legkészségesebb könyvműhely vezetője, aki biztosítja a szerzőket, hogy cége pillanatnyilag nem áll a tönk szélén, be is gyűjti a lét. De az közben, ahogy múlik az idő, egyre apad, inflálódik. Olyannyira, hogy mire nyomdába kerül a regény, alig kétszáz példányra futja a büdzséből. Sebaj, örülnek majd száz évvel később a könyvritkaságok őrültjei. A lényeg: végre-valahára 2001-ben, a huszonegyedik század és a harmadik évezred első esztendejében napvilágot látnak a modern magyar pikáró – jobbára balsorsú – kalandjai. Csak olvasót látnak keveset. (Reklámra már végképp nem telik a pénzből, a szerzői honoráriumról pedig ne is beszéljünk.) Így aztán a szerény példányszám és a hírverés hiánya megpecsételni látszik Zsír Balázs sorsát. A kevés kötet azonban "szerterajzik", hol itt, hol ott bukkan fel a garabonciás kópé, s a visszajelzésekből ítélve csetlése-botlása tetszést arat. De hát egy, száz, sőt még félezer fecske sem csinál nyarat.

zsirfestmeny-klement.jpg


 



Újabb három év pereg le. G. és N. urak, a hajdani „ifjú titánok” őszülni kezdenek a kor, a kudarc és más alliteráló fogalmak hatására: előbbinek haja is hullik a gondtól, utóbbi terebélyesedik (no, nem a jóléttől). Hébe-hóba azonban kisszámú, ám annál lelkesebb szerencsekívánatok futnak be hozzájuk, mire úgy döntenek, hogy merész vállalkozásba vágják már-már használhatatlanná csorbult fejszéjüket. Mégpedig felaprítják a regényt, melyet úgyis „agyonszerkesztettek” a számos résszel, fejezettel, külső-belső monológgal, dialóggal és közjátékkal, s füzetes folytatásokban jelentetik meg. (Ahogy annak idején a Švejk is elindult hódító útjára a húszas évek Csehországában.) Ezer példányban, saját zsebből nyomtatják ki az első füzetet, mely ha elkél, behozza a következő árát, és így tovább - egész az utolsóig. Szép terv. Csak épp reklám és megfelelő terjesztés híján életképtelen.

zsirfestmeny-klement.jpg






Miután hamvába holt a halva született kísérlet – ez a betűrím nem képzavar? -, szerzőink még nyélbe ütnek hősük számára egy világ körüli utazást (pontosabban annak kacifántos tartalomjegyzékét). De megírásához a történtek után már nem fűlik a foguk. Jó darabig „szólóznak”, vagyis saját műveik számát gyarapítják (közben családalapítás, gyerekek, kenyérkeresés), majd újabb esztendők múlva a túl vaskosnak vélt ős-kötet első felét kisregénnyé dolgozzák át. Hátha így kapósabb lesz a kiadók számára. Meg is küldik mindenhová, ahol csak szép hazájukban könyvek kinyomtatásával bajlódnak, jobb esetben bíbelődnek.

zsirfestmeny-klement.jpg


 



Friss remény napjai virradnak föl. G. úr haj-, vér- és verítékhullása mérséklődik, N. úr is lead pár dekát (na jó, kilót), Zsír Balázs pedig kikupálódva várja az idők nyikorgó kerekének bezsírozását. S a szokásos mély hallgatások és áludvarias lepattintások közepette hirtelen befut a várva várt ajánlat. Egy régi vágású, híres-neves kiadó első embere méltatja válaszra a végsőkig elcsigázott szerzőpárost. P. Howardhoz és a komikus irodalom legnagyobbjaihoz méri a "kurva jónak" minősített szöveget, s biztosítja őket, hogy bár az idei karácsonyra már nem lehet tető alá hozni a bizniszt, de jövő tavaszra mindenképp meglesz, tokkal-vonóval. Cirka egymillió az egész, ám annak összekalapozása neki semmi. Ilyen csekélység még egy gazdasági világválság kellős közepén se jelenthet gondot... A tél vad remények közt telik. Beköszönt a tavasz, s a kikelet ezúttal a kiadás szinonimájává válik G. és N. urak szótárában. Óvatos e-maileket eresztenek meg a nagy ember felé, aki előbb az idejüket, majd az idegeiket húzza. Írjanak valamit a legutálatosabb, botrányszagú ponyva modorában, sőt még jobb, ha ők maguk válnak eleven botránykővé. G. és N. megrökönyödik. Talán pofozzák fel a kultuszminisztert? Végül a kiadóvezér megembereli magát, s előrukkol a farbával: igazság szerint nincs pénz, így nincs üzlet sem, és főleg nincs könyv - kiplakátolva, magasabb példányszámban.

 

zsirfestmeny-klement.jpg

 

 

 


A szerzők romokban hevernek, de a romokon olykor dudván kívül más is terem. Előzmény: időközben N. úr a maga barkácsolta művekkel némi jó-rossz hírre emelkedik, így tollforgatástant okíthat egy író-suli katedrájáról. Egyik "növendékéről" kiderül, hogy épp most váltana új csapásra a gazdasági élet vadonjában, ráadásul pont könyvkiadásra adná a fejét. Mivel sürgősen kéziratokra lenne szüksége - akár tanárától is -, N. elküldi neki villámpostán Zsír Balázs kalandjainak első kötetét... És immár nemcsak szavakban, hanem tettekben is megnyilvánul az elismerés. Ováció, gratuláció, szerződéskötés - mint a mesében. Egy szappan-, rock- vagy Mozart-opera sem végződhetne jobban. (S ez - talán - csak a kezdet.) Így kereken tíz évvel az ősregény megjelenése után, kellő példányszámban, hírveréssel is megtámogatva, napvilágot lát végre a több-kevesebb fazonigazításon (de nem ráncfelvarráson) átesett honi pikáró. Fogadják szeretettel!